Az ún. szegélyfűtés, ami annyit jelent, hogy az oldalfalak alján, és a padló szintjén, mint padlószegély vezethető el. Helyigénye csekély, mert a 11 cm széles radiátor burkolatok csak 2,5 cm szélesek, így a falak teljes hosszában sem okoz problémát a fűtőbetétek folyamatos felszerelése. Tetőterekben, új épületeknél megfelelően kialakított fal süllyesztékbe szerelve a fal síkjával egy szintbe is hozható (1). Előnyei a radiátoros (2) és a padlófűtéssel (3) szemben a kiegyenlített, poráramlás-mentes szobahőmérséklet már alacsonyabb hőmérséklet mellett is (4), mégpedig a helyiség egész légterében.
 

Mint az köztudott, a hőenergia költséges, ráadásul egyre drágul, ezért nem mindegy, hogy azt milyen módon hasznosítjuk. E tekintetben a szegélyfűtés-rendszer határozottan energiatakarékos. Mivel nem a tér levegőjét, hanem a falakat melegíti fel, a visszasugárzó hő már 2-3 fokkal alacsonyabb hőmérsékleten is jó közérzetet biztosít. Ez pedig akár 10-20%-os energia-megtakarítást eredményezhet. Az sem mindegy, hogy egy melegvizes fűtésrendszerben hány liter víz kering. A szalagradiátoros fűtés e tekintetben is kiváló, ugyanis fűtőcsöveiben méterenként csak 0,15 l víz kering, ami a radiátoros fűtéshez szükséges víz mennyiségének csupán 1/4-e, a padlófűtésekben áramló víznek pedig csak az 1/10-e. A szalagradiátorokban ugyan kevés víz kering, ám hőleadó képességük ennek ellenére kiváló, amit a fűtőlemezek meglepően nagy, méterenként 0,75 m2-nyi sugárzó felülete biztosít. A radiátorokban használt anyagoknak köszönhetően rendkívül alacsony a hőveszteség, így a dinamikus hőleadó képesség és a kis víztartalomból adódó jó reakcióidő további 10-20%-os energia megtakarítást tesz lehetővé.
A 2 m hosszúságú szalagradiátorok egy- (P1) és kétsoros (P2) kivitelben készülnek, amelyek fűtőteljesítménye 180 W/m, illetve 280 W/m (5). Ezek alapján kell megállapítani a fűtési rendszer nyomvonalát, valamint a pontos anyagszükségletet. Falszakaszonként az utolsó elemeket szereléskor általában méretre kell vágni (6). A hátlapokat egymásnak ütköztetve, egymáshoz összekötőprofilokat használva kell az előlaptartó idommal együtt a falra szerelni. A hátlapelemek egy síkban legyenek, ne kövessék a fal egyenetlenségeit, mert ez megnehezíti a fűtőtestek beszerelését. A fűtőcsöveket és az előlapokat a tartófülek rögzítik, és a fűtőcsöveket tengelyirányban külső karmantyúk, a sarkokban, hajlatokban pedig réz könyökidomok segítségével lehet egymáshoz csatlakoztatni. Lehetőség van a fűtővezetékek helyenkénti többszörözésére, belső csatlakoztatására is (7), amire a hidegebb falrészeken lehet szükség.
A rendszer egyszerű felépítése miatt a szereléshez nincs szükség drága, speciális szerszámokra, és bármely szakember felelősséggel vállalkozhat a beépítésére. A fűtőelemeket rögzítő burkolat felerősítéséhez csak néhány tiplire, facsavarra van szükség, a takarólapok pedig minden szerelés nélkül a burkolat élére pattinthatók. A könnyűfém idomból porszórt bevonattal készült burkolat elegánsan diszkrét megjelenésű, és nemcsak a falra, de beépített bútorok lábazatára is felerősíthető. Ahol pedig nagyobb fűtőfelületek kialakítására van szükség, ez is lehetséges az egymás fölé szerelt szalagradiátorokkal (8).
A szalagfűtés kiegészítője a padlócsatorna fűtés (9), amelynek felfelé áramló meleg légfüggönye a nyílászárók használatakor meggátolja a helyiség gyors áthűlését, és beépítése megakadályozza az ajtók, ablakok párásodását. A padlóba süllyesztetten beépítendő csatorna fűtéscsöveit rugós feszítésű fém illetve farács takarja, amely a csatorna takarításakor kiemelhető, felhajtható (10). A padlócsatorna fűtés felső megoldással légzsilipként is használható, különösen ha elektronikusan szabályozott légbefúvó ventilátorral kiegészítve kerül kialakításra.

forrás: ezermester.hu